A parajdi sóbánya katasztrófája a klímaváltozás tükrében

Szerző:

Több mint ezer éves sóbányászat pusztult el napok alatt – emberi mulasztás és szélsőséges időjárás találkozása.

A földtörténet egyik legkegyetlenebb iróniáját játszotta el a természet 2025 tavaszán Parajdon: a víz, amely millió évek alatt kimosta a sót a Kárpátok mélyéből, most egyetlen hét alatt vette vissza azt, amit az ember több mint ezer éven át bányászott. A parajdi sóbánya katasztrófája azonban nem csak a természet műve – ez egy régóta halogatott, rosszul kezelt ügy krízispontja, amelyet a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás tett véglegessé.

Április 18-án még csak egy újabb vízszivárgásnak tűnt, amit korábban is sikerült kezelni. Május 30-ára azonban tízmillió köbméter víz zúdult a föld alatti csarnokokba, és Székelyföld egyik legfontosabb turisztikai attrakciója a pusztulás szélére került. A helyi közösség 80-90 százaléka vesztette el megélhetését, 45 családot kellett evakuálni, és egy feldühödött tömeg követelte a felelősök lemondását.

A parajdi sóbánya múltja és jelentősége

Ezeréves örökség a sóhegy szívében

A parajdi sóbányászat története mélyebb gyökerekkel rendelkezik, mint maga a magyar állam. A régészeti leletek tanúsága szerint már a Római Birodalom idején is bányászták itt a „fehér aranyat”, de a szisztematikus kitermelés a 11. században kezdődött. A Habsburg-korszakban ipari méretűvé fejlődött a tevékenység, és a 20. században vált Erdély egyik legjelentősebb sóbányászati központjává.

A parajdi sóbánya Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága volt, évente több százezer látogatót vonzott. A hét szintes bányarendszer egyedülálló módon ötvözte a múltat és a jelent: míg az alsó szinteken aktív sókitermelés folyt, a felső részeken gyógyturisztikai központ, kalandpark és látogatóközpont működött.

A bánya geológiai helyzete világviszonylatban is egyedülálló, évszázadok óta különleges helyzetben volt, ugyanis a hatalmas sódomb közepén keresztülfolyó Korond-patak alatt folyt a bányaművelés. Ez a természetes adottság évszázadokon át egyszerre jelentett előnyt és veszélyt: a patak biztosította a bányászok vízellátását, ugyanakkor állandó fenyegetést is jelentett.

Gazdasági és társadalmi jelentőség

A sós levegő gyógyító hatása miatt rengetegen jöttek ide pihenni és gyógyulni, nemcsak Erdélyből, de Magyarországról is. A légúti betegségek kezelésére szakosodott szanatórium különösen az asztmás betegek körében vált népszerűvé. Van olyan szomszédom, aki a sóbánya miatt költözött ide, mert olyan súlyos asztmás a felesége, hogy meg is halt volna. De itt a bányában kapott kezelés hatására meggyógyult – mesélte egy helyi lakos.

A 1991-ben megnyitott Telegdy-ág a modern sókitermelés színhelye volt, ahol korszerű technológiával folyt a fehér arany kinyerése. A bánya nem csak gazdasági, hanem identitásbeli kérdés is volt a helyiek számára – Parajd neve szinte összenőtt a sóbányászattal.

A Korond-patak: áldás és átok

A veszélyes szomszédság

A Korond-patak a Hargita-hegységből ered, és a Kis-Küküllő vízgyűjtő rendszerének része. Normál körülmények között szerény vízfolyás, átlagosan 0,5 köbméter víz folyik át rajta másodpercenként. Ez a mennyiség évszázadokon át nem jelentett veszélyt a bánya számára – egészen addig, amíg a klímaváltozás meg nem változtatta a játékszabályokat.

A helyiek szerint már félig tele van a hétszintes bánya, aminek tartófalaiból a víz egyre inkább ki fogja oldani a sót. Ez az ördögi kör: minél több víz kerül a bányába, annál gyorsabban oldódik ki a só a falakból, ami további instabilitást okoz.

A patak és a bánya viszonya nem volt ismeretlen probléma. A parajdi sóbánya hatalmas csarnokai ugyanis hetek óta veszélyben vannak a felszínen futó, az esőzések miatt újra meg újra megduzzadó Korond-patak miatt. A szakemberek évek óta tudtak a veszélyről, de a megelőző intézkedések mindig elmaradtak.

Korábbi figyelmeztető jelek

2005-ben is volt egy nagyobb áradás, akkor is, most is szivattyúzni kellett – nem csak a patakból, hanem a bánya felső részéből is. Ez az esemény egyértelműen jelezte, hogy a bánya sebezhetősége növekszik, de a tanulságokat nem vonták le megfelelően.

2007-ben egy tanulmányban előrevetítették, mi fog történni, ha nem lesznek megelőző intézkedések. A szakértői figyelmeztetések éveken át ismétlődtek, de a szükséges beruházások elmaradtak. Húsz éve tudják, a patak veszélyes, „és mi húsz év alatt mindent meg is tettünk, hogy elkerüljük a bajt” – védelmezte magát Sebestyén József főmérnök, de a helyiek szerint ez nyilvánvalóan nem volt elég.

Az időjárási tényező: klímaváltozás helyi szinten

2025. májusi extrém csapadékhelyzet

A katasztrófa közvetlen kiváltó oka az elmúlt napok kiadós esőzése volt, amely miatt a Korond-patak vízhozama ismét megemelkedett. Hargita megyében csütörtökig a lehulló csapadék mennyisége helyenként elérheti a 60 litert négyzetméterenként, a szél pedig akár 80-90 kilométer/órás sebességgel is fújhat.

De ez nem volt átlagos májusi esőzés. Harminc éve nem láttak ennyi vizet a parajdiak, és a Korond-patak becsült vízhozama a reggeli órákban több mint százszorosa volt a normálisnak, és erre legalábbis az elmúlt 30 évben nem volt példa. A Salrom már 60 köbméter/másodperc vízhozamról számolt be a Korond-patakon, ami a normális érték százszorosa.

Globális kontextus: rekordévek sorozata

A parajdi katasztrófa nem érthető meg a globális klímaváltozás kontextusa nélkül. 2024 volt a legmelegebb év a feljegyzések történetében, 1,29°C-kal haladta meg a 20. századi átlagot. A legmagasabb hőmérséklet 27,90°C-ot ért el 2024 márciusában, amit utoljára 23 évvel korábban, 2001-ben mértek Romániában.

A melegebb légkör több nedvességet képes tárolni, ami intenzívebb csapadékeseményekhez vezet. Az IPCC jelentései szerint minden egyes Celsius-fokos felmelegedés körülbelül 7 százalékkal növeli a légkör nedvességtartalmát. Ez azt jelenti, hogy a korábban 30-50 évente előforduló extrém csapadékesemények ma már jóval gyakrabban jelentkezhetnek.

Kárpáti mikroklíma változásai

A Kárpátok térsége különösen érzékeny a klímaváltozásra. A hegyvidéki területeken a felmelegedés általában gyorsabb, mint a síkvidékeken, és ez megváltoztatja a csapadékeloszlást is. A közeli Medve-tó, a népszerű fürdőhely is így keletkezett, pontosan 150 évvel ezelőtt, egy árvíz és hegyomlás következtében, de a Békás-szorosnál kialakult Gyilkos-tó is fiatalabb kétszáz évesnél, szintén egy hegyomlás által eltorlaszolt patak hozta létre.

Ezek a történelmi párhuzamok arra utalnak, hogy a térségben nem ismeretlenek a hirtelen keletkező vízi katasztrófák. A különbség az, hogy míg korábban ezek természetes geológiai folyamatok eredményei voltak, ma már az emberi tevékenység által felerősített klímaváltozás teszi őket gyakoribbá és intenzívebbé.

Emberi tényezők: mit lehetett volna másképp csinálni?

Műszaki mulasztások évtizedeken át

Ha nem ül tétlenül, ölbe tett kézzel az igazgatóság, akkor azon a 150 méteres szakaszon, ahol a Korond-patak a sóréteg, gyakorlatilag a barlang mennyezete fölött halad el, a patakot be lehetett volna zárni egy betoncsőbe, és akkor nincs katasztrófa. Ez a 150 méteres szakasz volt a bánya Achilles-sarka, és a szakemberek évtizedek óta tudtak róla.

A SalRom a 2014 és 2023 közötti évben jelentős profitra tett szert, de ebből semmit sem forgatott vissza a bányát veszélyeztető Korond-patak megzabolázásába. A állami tulajdonú társaság vezetői politikai kinevezettek voltak, akik gyakran nem rendelkeztek megfelelő szakmai tapasztalattal.

A parajdi sóbánya vezérigazgatója, Seprédi Zoltán ma már betegeskedik, rákos, nem tudja ellátni teendőit, helyette Sebestyén József beruházási igazgató dirigál. A helyiek szerint a vezetés évek óta disfunkcionális volt, és ez hozzájárult a megelőző intézkedések elmaradásához.

A védőfólia tragédiája

Silye Lóránd szerint a védőfóliát nem olyan esőre tervezték, amely „30 évenként csak egyszer van”, emiatt átszakadt a fólia, amely távol tartotta a patakot a bányarendszer tetejétől.

„Azzal a fiszfasz festőfóliával védtétek a bányát? És most csodálkoztok? Még csak nem is egy folyam ez a patak, igazán ki lehetett volna azt a pártíz métert betonozni.” – kommentálta egy felháborodott helyi lakos.

A geofólia védelmi rendszer alapvetően helyes koncepció volt, de nem számolt a klímaváltozás okozta szélsőségekkel. A tervezéskor használt 30-50 éves visszatérési időkkel számoltak, de ezek a statisztikák már nem érvényesek a megváltozott éghajlati viszonyok között.

Szakértői vélemények a megelőzhetőségről

Serfőző Antal geológus szerint elméletileg igen [meg lehetett volna akadályozni a tragédiát], de a valóság ennél összetettebb, és a földtani, árvízi, hidrológiai, emberi tényezők együttesével senki nem számolhatott. A szakember hangsúlyozza: a katasztrófa előbb-utóbb bekövetkezett volna az árvíztől függetlenül is.

Ez a megállapítás kulcsfontosságú: a parajdi katasztrófa nem egyszerűen egy természeti csapás vagy emberi hiba volt, hanem egy komplex rendszer összeomlása, amelyben évtizedeken át felhalmozódó problémák találkoztak a klímaváltozás okozta új kihívásokkal.

A katasztrófa lefolyása és következményei

A drámai napok krónikája

A vízbetörés folyamata drámai volt, különösen az információ hiánya miatt. Silye Lóránd egyetemi docens megemlíti, hogy eredetileg azt mondták, „50-60 köbméter” víz ömlött a bányába másodpercenként, és azt várták, hogy 24 óra alatt teljesen megtelik a bánya, ez viszont nem történt meg.

A Telegdy-ágat egészen az utolsó pillanatig próbálták megmenteni betongátakkal, azonban ez nem járt eredménnyel, így az utolsó föld alatti mentésben dolgozónak is el kellett hagynia a bányát. A fórum közben érkezett a hír: a bánya teljesen megtelt, a Korond-patak immár zavartalanul folyik tovább a medrében, a létesítmény már nem képes több vizet elnyelni.

Azonnali hatások: evakuálás és társadalmi feszültségek

Vasárnap délután megérkezett Parajdra a Hargita megyei katasztrófavédelem, és a mentőszolgálatot is készültségbe helyezték. A falu alsó, nyugati részén vasárnap délután kettőkor megkezdték az emberek kitelepítését is. Az első kitelepítési hullámban 40-50 ember volt kénytelen elhagyni a lakóhelyét.

A társadalmi feszültségek hamar kirobbantak. A bánya igazgatósági épülete előtt már-már lincshangulatban összegyűlt tömeg nem így gondolkodott. Nekik azonnal kellettek (volna) a felelősök. Éppen Budapest felé készültek venni az irányt, amikor a bányával szemben, az igazgatósági épület előtt gyülekező mintegy kétszáz fős tömeg rázendített:

Gyertek ki! Gyertek ki!

Sebestyén azt kérdezte, mit várnak tőle. Több se kellett a tömegnek, azonnal a lemondását követelték, ő pedig eleget is tett ennek. A főmérnök lemondása azonban nem oldotta meg a problémát, csak jelzi a társadalmi feszültségek mélységét.

Gazdasági következmények

„Én évekig Angliában dolgoztam, az összekuporgatott fontjaimból nyitottam itt, Parajdon egy panziót, mert hazahúzott a székely szívem.” – mondta egyikük az Indexnek. – És most, hogy vége a bányának, sajnos vége az én panziómnak is, mert vendég egy darab se.

A forgalom 15-20 százalékos csökkenését regisztrálták a helyi szolgáltatói szektorban, ami több száz millió forintos bevételkiesésnek felel meg az érintett vállalkozások számára. Ez a visszaesés erős nyomást gyakorolt a foglalkoztatottságra is: a turisztikai ágazatban 7 százalékkal nőtt a munkanélküliség. Helyszíni riportjában a Székelyhon portál hétfőn arról számolt be, hogy Parajdon több panzió bezárt, mert turisták hiányában nem tudják fizetni az alkalmazottakat.

Környezeti kockázatok

Felvetődik a kérdés, hogy mennyire vékonyodtak el a bánya falai, és tartanak-e ezután a pillérek, ráadásul, előfordulhat, hogy már csak a víznyomás akadályozza meg a bánya beomlását, így a szivattyúzás hatására fog az egész terület beszakadni.

A gyors kiszivattyúzás műszakilag megvalósítható lenne, ám a növekvő sókoncentrációjú víz elvezetése élővizekbe súlyos ökológiai kockázatot jelent – a parajdi bánya vize ily módon előbb a Kis-Küküllőbe, majd a Maroson keresztül végső soron a Tiszába kerülne. Bár a só nem toxikus anyag, az ilyen tömény, hirtelen beömlő sóoldat akut élőhely-pusztulást okozhat, különösen halak és kétéltűek esetében.

Mentési kísérletek és jövőbeni tervek

Nemzetközi összefogás és kormányzati támogatás

Nyolc ország szakértői segítenek a munkálatokban. A román kormány 300 millió lejt (csaknem 24 milliárd forintot) különített el a bánya ökoszisztémájának helyreállítására, valamint a károsult gazdasági szereplők kártérítésére.

Szombaton Nicusor Dan, a frissen megválasztott román államelnök is meglátogatta Parajdot, az államfőnek ez volt az első Bukaresten kívüli útja megválasztása óta. Ő is megígért minden segítséget, és optimistán nyilatkozott a bánya további sorsát illetően.

Műszaki megoldások

A régi medrének mentén, hegyoldalhoz rögzített csöveken keresztül vezetnék el a szakemberek a parajdi sóbányát is teljesen megtöltő Korond-patak vizét. A patak felső szakaszán pedig ideiglenes vízgyűjtő medencéket alakítanak majd ki.

A Román Vízügyi Hatóság szakemberéből és egy geológusból álló csapat megállapította, hogy a Korond-patak befogására és elvezetéséhez „Dn2000-es” átmérőjű csöveket fognak felhasználni, melyek a hegyoldalhoz lesznek rögzítve. A csöveken keresztül maximálisan 20–24 köbméter per másodperc vízhozamot lehet majd átvezetni. Elsőként szivornyás áthidalás kiépítését javasolták, hogy utána szárazon meg lehessen építeni az elvezető rendszert.

Reális kilátások

Egy liter víz egyébként 30 deka sót képes kioldani, s még az irdatlan mennyiségű víz sem képes kiolvasztani teljesen a sót a bányából. Sajnos vélhetően lesznek járatok, amelyeket nem lehet majd használni, de kizárt, hogy minden rész látogathatatlanná váljon. Serfőző Antal szerint legrosszabb esetben beomlik a teljes bányarendszer, és egy bányatószerű képződmény alakul ki – hasonlóan más elárasztott bányákhoz a térségben.

Optimistán nyilatkozott a bánya további sorsát illetően, arról beszél, hogy legfeljebb a legalsó, sóbányászatra használt szintek vesztek oda végérvényesen, a turisztikai látványosságot, a kalandparkot és a tüdőszanatóriumot tartalmazó szintek megmenthetők, helyreállíthatók.

Tanulságok a klímaváltozás korában

Adaptációs szükségletek Székelyföldön

A parajdi katasztrófa rávilágított arra, hogy a klímaváltozás nemcsak globális jelenség, hanem helyi szinten is konkrét kihívásokat jelent. A szakértők szerint sürgősen szükség van egy átfogó katasztrófavédelmi tervre, amely figyelembe veszi a régió geológiai sajátosságait és a klímaváltozás hatásait. Csak így kerülhetők el a jövőben hasonló tragédiák.

Székelyföld turizmusa túlzottan koncentrálódott egyes kulcsfontosságú attrakciókra. Ez olyan, mint a Balatonnál a tó. Itt a bánya volt a fő attrakció. És minél közelebb voltál hozzá, annál kevesebb marketing kellett. A diverzifikálás szükségessége nyilvánvalóvá vált.

Nemzetközi párhuzamok és tanulságok

Európa más térségeiben hasonló kihívásokkal szembesülnek. A németországi sóbányák például már évtizedek óta alkalmazzák a többszintű védelmi rendszereket, amelyek figyelembe veszik a szélsőséges időjárási eseményeket. A lengyel Wieliczka sóbánya megőrzése példamutató lehet a jövőbeni rekonstrukciós munkákhoz.

A klímaváltozás ugyanis nem csak hőmérsékleti emelkedést jelent, hanem az extrém időjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedését is. A korábban „százéves” eseményeknek nevezett katasztrófák ma már évtizedes gyakorisággal fordulhatnak elő.

Korai figyelmeztető rendszerek szükségessége

Az elmúlt időben volt a bányában vízbetörés, de amíg a szakemberek ezt tudják kezelni, addig ez csak egy megoldandó probléma, de amikor már kikerül a megoldható kategóriából, akkor válik az egész katasztrófává.

A modern technológia lehetővé teszi olyan figyelmeztető rendszerek kiépítését, amelyek valós időben követik a vízszintek változását, a talajmozgásokat és az időjárási paramétereket. Ezek a rendszerek időben figyelmeztethetnek a veszélyekre, és lehetővé tehetik a megelőző intézkedések megtételét.

Parajd jövője: újjáépítés és alkalmazkodás

A közösség útkeresése

„Parajdon túl sokáig hittük, hogy elég a bánya. Most mindent újra kell gondolni” – fogalmazott egy helyi lakos a Transtelexnek.

Parajdi Kálmán Endre nemcsak lencsevégre kapta a sóhegy gyomrában zajló katasztrófát, de ő maga is a repedés szélén egyensúlyoz: panziótulajdonosként, idegenvezetőként, helyi lakosként egyszerre nézi végig, ahogy a parajdi turizmus – és vele együtt a megélhetése – lassan eltűnik a megnyíló kráterekben.

A helyi közösség azonban nem adja fel. Parajd pedig most is várja a turistákat, és sokan arra készülnek a vendéglátók közül, hogy a bánya hiányát szolgáltatásaik kibővítésével, közös erővel tudják pótolni.

Alternatív fejlesztési irányok

Felsősófalva például három kilométerre van a bányától – ide eleve nem jártak naponta a turisták, így a helyi szolgáltatóknak már korábban alkalmazkodniuk kellett. Ez azt mutatja, hogy léteznek olyan üzleti modellek is, amelyek kevésbé függenek egyetlen attrakciótól.

A Sóvidék más turisztikai lehetőségeket is kínál: természetjárás, kulturális turizmus, gasztronómia és hagyományőrzés. A bánya hiánya kikényszerítheti ezek fejlesztését, ami hosszú távon diverzifikáltabb és fenntarthatóbb turizmust eredményezhet.

Mit tanulhatunk a katasztrófából?

A parajdi sóbánya katasztrófája tanulságul szolgál majd a jövő bányászati projektjei számára. A legfontosabb tanulságok:

  1. Preventív megközelítés: A megelőző intézkedések költsége mindig töredéke az utólagos helyreállításnak.
  2. Klímaadaptáció: A korábban használt statisztikai módszerek már nem érvényesek; új kockázatértékelési módszerekre van szükség.
  3. Diverzifikálás: Egyetlen turisztikai attrakcióra építeni túlságosan kockázatos.
  4. Kormányzás: Az állami és magán szektor közötti felelősségmegosztás tisztázása elengedhetetlen.
  5. Közösségi részvétel: A helyi közösség bevonása nélkül nem lehet fenntartható megoldásokat találni.

A víz és a só örökkévaló harca

A parajdi sóbánya sorsa napjainkra egy nemzeti tragédiává nőtte ki magát. A klímaváltozás, a környezeti kizsákmányolás és a hosszú ideje elmaradó megelőző intézkedések összeadódása végül súlyos katasztrófához vezetett.

A tragédia túlmutat önmagán. Ez a katasztrófa a klímaváltozás helyi arcát mutatja be, azt, hogyan találkoznak a globális folyamatok a helyi sebezhetőségekkel. Ma senki sem tudja, mi történik valójában a parajdi sóbánya mélyén, de azt tudjuk, hogy ez a katasztrófa tanulságokat kell, hogy hordozzon a jövő számára.

A víz és a só harca évmilliók óta tart a Kárpátok mélyén. 2025 tavaszán a víz nyert, de a história még nem ért véget. Parajd újjáépítése nemcsak egy település, hanem egy egész régió alkalmazkodóképességének próbája lesz a klímaváltozás korában.

Meg kell nyitni a pénztárcákat, az állami kasszát. Nem beszédekkel kell őket segíteni, hanem pénzzel – fogalmazott Silye Lóránd egyetemi docens. De a pénznél is fontosabb a szemléletváltás: a parajdi katasztrófa egyértelműen megmutatta, hogy a 21. századi kihívásokra 20. századi megoldásokkal nem lehet válaszolni.

De ugyanakkor a parajdi sóbánya katasztrófája figyelmeztetés mindannyiunk számára. A klímaváltozás nem egy távoli jövő problémája, hanem a jelenünk valósága. És ez a valóság megköveteli tőlünk, hogy újragondoljuk a természethez való viszonyunkat, az infrastruktúránk tervezését és a közösségeink ellenálló képességét.

Addig is a föld alatt a sós víz, a bizonytalanság és az omladozó falak – a felszínen pedig egy közösség, amely választ és segítséget vár. De talán a legfontosabb tanulság az, hogy ez a válasz és segítség már nem halasztható tovább. A természet nem vár.

Források

Kiemelt kép forrása: Fotó: HAÁZ VINCE (Forrás: Krónikaonline.ro → https://kronikaonline.ro/erdelyi-hirek/negymillio-kobmeteres-sos-tonak-keresnek-helyszint-parajd-kornyeken)

Szakértői források:
  1. Dr. Serfőző Antal – geológus, GeoGold Kárpátia Kft. ügyvezető
  2. Dr. Silye Lóránd – egyetemi docens, Babeş-Bolyai Tudományegyetem Geológiai Intézet
  3. Lovas Attila és Barkász Sándor – vízépítő mérnökök
  4. Román Országos Sóipari Társaság (Salrom) – műszaki adatok
Nemzetközi időjárási és klímaváltozási források:
  1. WMO (World Meteorological Organization)
  2. NASA Climate Change and Global Warming
  3. NOAA Climate.gov
  4. Copernicus Climate Change Service (C3S)
  5. Met Office (Egyesült Királyság)
Romániai és regionális klímaadatok:
  1. Climate Knowledge Portal – Romania
    https://climateknowledgeportal.worldbank.org/country/romania/climate-data-historical
  2. WorldData.info – Romania Climate
    https://www.worlddata.info/europe/romania/climate.php
Szakértői portálok és kutatóintézetek:
  1. Babeş-Bolyai Tudományegyetem Geológiai Intézet (Cluj-Napoca)
    https://geology.ubbcluj.ro/
  2. GeoGold Kárpátia Kft. – Serfőző Antal geológus cég
  3. Hargita Megyei Prefektúra hivatalos oldala
  4. Román Környezetvédelmi Minisztérium
    https://mmediu.ro/

A cikk összeállításakor törekedtünk a többoldalú megközelítésre és a tények objektív bemutatására. A felhasznált források között szerepelnek helyszíni riportok, szakértői vélemények, hivatalos közlemények és nemzetközi klímakutatási adatok. A szerző köszönetet mond mindazoknak, akik a parajdi tragédia dokumentálásában és megértésében segítettek, és mindazoknak, akik – legyen az bármilyen formájú – hozzájárulnak a vidék és az emberek megsegítéséhez!