A sztratoszféra felmelegedése összetett esemény, amely nyomot hagy a tél jellegén, így nem csoda, ha az időjárási modellek több variációt is mutatnak.
Megváltoztatja a barycentrum mintáit, olyan zavarokat okoz, amelyek kiürítik a levegőt a sarkvidékről, és olyan időjárási eseményekhez vezet, amelyek akár tragédiát is okozhatnak.
Hogyan történnek ezek? Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy az időjárási modellek különböző várható és jelenlegi értékeket mutatnak.
A sztratoszférikus felmelegedés nem szezonális esemény. Bármelyik évben előfordulhat, de az is előfordulhat, hogy néhány évben egyáltalán nem fordul elő. Az örvény szélszerkezetében bekövetkező zavarokat jelentenek, amelyek egy ellentétes irányú barycentrum, az úgynevezett sztratoszférikus anticiklon megjelenésében nyilvánulnak meg.
A sztratoszférikus anticiklon a sztratoszférikus felmelegedés során inkább a sarki örvény működésének hibája. Azon a területen, ahol a magasnyomás kialakul, a légáramlás már nem a sztratoszférából a sztratoszférába, hanem a sztratoszférából a földfelszínre irányul.
Ez az anomális cirkuláció megváltoztatja a levegő rétegződését, és ha ez az anomália elég erős, a megzavart cirkuláció áthaladhat a tropopauzán.
A sztratoszféra zavarai a sarki örvényt befolyásoló napsugárzás, a szerkezeten belüli túl nagy mértékű lehűlés vagy akár egy rendellenesen kifejlődött örvény miatt alakulnak ki.
Ezen események intenzitásától függően a sarki zóna belsejéből kiszoruló hideg levegő elérheti a trópusi szélességeket.
Ez az oka annak is, hogy a mérsékelt égövi régiók általában részesülnek a sztratoszféra kisebb mértékű felmelegedéséből.
Időjárási modellek: variációk harca
Az időjárási modellek készítői, a három nagy modellező (európai, amerikai és NASA) éles harcban áll egymással, hogy megbecsüljék a sztratoszféra felmelegedésének alakulását.
A jelenlegi mintázatoknál gyengébb, de továbbra is masszív eseményről van szó, ami kihívást jelent a modellezők számára. A sarki örvény egészen a sztratopauzáig (50-60 km magasságban a pólus felett) ér, és területe nagyobb, mint a sarki terület. Ez az egyik legnagyobb struktúra a légkörünkben.
Mivel a struktúrára vonatkozó mérések száma kevés, gyakran műholdak segítségével becsüljük meg a végső soron szelekből álló sarki örvény mozgását.
A NASA modellezése az, amely igazi úttörő volt ezen a téren, az űrügynökség naponta közzéteszi a sarki örvény paramétereinek grafikonjait a különböző magassági szinteken.
Az európai modellezés ragaszkodik az erős sztratoszférikus felmelegedéshez és a januárban uralkodó gyenge sarki örvényhez. Ez merész becslés, mivel az európai modellek forgatókönyvei igen változatosak, gyakran ellentmondásosak.
A sztratoszférikus show egy természetes jelenség, amelynek nagyon nagy jelentősége van az idei tél sorsa szempontjából. Nemcsak a január jellege függ tőle, hanem az is, hogy milyen mintázat fogja uralni a tél és a tavasz további részét.
Leginkább azért érdekes mindez, mert a sztratoszférikus felmelegedés összetettsége számtalan variációt hoz létre, és képtelenség pontos előrejelzéseket definiálni. Ugyanakkor az északi félteke egész légkörét közvetlenül vagy közvetve érinti ez a sztratoszférikus felmelegedés.
Forrás: Climatologie si Prognoze globale